A Tesla nagyvállalattá válása magában foglalhatja a reklámozást

A Loup Ventures valószínűnek tartja, hogy a Tesla (NASDAQ: TSLA) lassú ütemben kezd el hirdetni, ami az autóipar átlagos szintje alatt van. Az elektromos járműgyártót hagyományosabb módon hirdetik 2025 -re, amikor a kínálat megfelel a keresletnek.

Gene Munster elemző és a csapat előrejelzése szerint a reklám végül megközelíti a bevétel 1% -át, szemben a bevétel 2,5% -ával, amelyet a General Motors és a Ford hirdetnek. Ez körülbelül 400 dollárra tehető járművenként, és a működési árrést 14,3% -ra csökkenti a Loup 2025 -ös TSLA modelljének 15,3% -áról.

Miért kell a Teslának hirdetnie? “Idővel azonban egyre több elektromos jármű jelenik meg a piacon, és a Tesla tulajdonosa az EV témában némi hígulást mutat” – tippel Loup.

A Tesla pénteken 1,01% -os nyereséggel zárta a múlt hetet, és 680,26 dollárra emelkedett, és a 100 és 200 napos mozgóátlag felett helyezkedett el.

Magas hozamú, kockázatot csökkentő portfólió megközelítés

Az 50/50 részvény/kötvény portfólió vakon tartása már nem működik. A volatilitás kockázatcsökkentést igényel, és a 40 éves kötvénygyűlésnek nincs több tere. Felejtsd el, ami korábban normális volt.

A kockázatcsökkentés mennyiségi folyamat; a félelem és a kapzsiság romboló hatású lehet. De egyetlen rendszer sem tökéletes, ezért a portfólió kialakításának tűrhető küszöbértékre kell korlátoznia a kitettségeket.

Ez a cikk a magas hozamú, alacsony kockázatú portfólióstratégiát tárgyalja. Ez egy kísérő darab 3 korábbi blogbejegyzéshez, amelyek a robusztus kockázatcsökkentési megközelítés filozófiáját, modellstruktúráját és mutatóit tartalmazzák.

A kiegyenlített portfólió, amelyet a felső részvénykitettség modellezett, 42,4% -os összetett éves növekedést produkált 2019 októbere, a szolgáltatás kezdete óta. A 2021 -es év nyeresége 14,4%-os volt.

Azt tapasztalhatja, hogy ez a megközelítés megtöri a tőkeáttételes ETF -ek korábbi elképzeléseit és a hozamállomány összetételét. Alacsony karbantartási igényű, de a kockázatok elkerülése alacsony frekvenciájú ügyletek révén szükséges.


A probléma

Ha megfelelő nyugdíjportfóliót szeretne felépíteni vagy megtartani, akkor a régi módszerek nem működnek tovább. A régi időkben egy befektető évente 7-8% -os hozamot halmozhat fel, ha 50-50 részvény- és kötvényállományt tart fenn. Most, amikor a 10 éves kincstári hozamok 1,5% körül mozognak, a vállalati kötvények alig hoznak többet, sőt a szemétkötvények is csak 5% -os hozamot biztosítanak, ez a hagyományos portfólió nem működik úgy, mint az elmúlt évtizedekben. Kombinálja ezt a 40 éves kötvénykibocsátás végével és a részvények volatilitásával – a COVID és a Nagy Pénzügyi Válság („GFC”) két traumatikus eseményt képvisel -, és a kockázat/hozam egyensúly rosszul van beállítva.

Hozzá kell tenni a pénzkínálat és a költségvetési ösztönzők példátlan növekedését, amelyet vissza kell vonni az amerikai pénzügyi rendszer integritásának megőrzése érdekében, és a súlyos pénzügyi zavarok valódi lehetőséggé válnak.

Valószínűleg érdemes egy pillanatra megvitatni az alapvető dolgokat, tekintettel a rendellenes költségvetési és monetáris politika elmúlt két évére. Úgy vélem, hogy három lehetséges forgatókönyv létezik a költségvetési kiadások és a Fed túlzott mértékű kezelésére. Ezek nem kizárják egymást, és a kettő keveréke a legvalószínűbb, de három különböző forgatókönyv megkönnyíti az olvasást.

Az első a Status Quo, ahol a Fed és a kormány egyre több pénzt pumpál ki, amíg az USA el nem veszíti a tartalékvaluta státuszt. Számomra ez az út elképzelhetetlen, bár nem szabad alábecsülnöm a politikai osztály hajlandóságát a felelőtlenségre. Ha ez sikerülne, akkor valószínűleg a tőzsdei nyereséggel és az alacsony kamatokkal együtt cseszegetnénk, amíg az alja kiesik.

A másik két forgatókönyv valószínűbb. Vagy a túllépéseket egy jól kalibrált elvonási folyamatban – a preferált forgatókönyvben – kezelik, ebben az esetben a kamatok emelkednek a tartós inflációval együtt, vagy a politikákat gyorsabban visszafojtják – a deflációs forgatókönyvet -, amely megfékezi a jelenlegi „átmeneti” infláció nagyon zavaró deflációvá. A tantárgyi portfólióval az a célom, hogy mindkét eredményt elérjem.

Az előnyben részesített forgatókönyv, amely szerint a Goldilocks irányelveinek módosítása megfelelő, nagy kérésnek tűnik. A preferált forgatókönyv szerint a nominális részvényértékek időnkénti lehívásokkal növekedni fognak, miközben a piacok egyre jobban félnek az átmeneti eseményektől, a csökkenő növekedéstől, a potenciális stagnálástól vagy a deflációba ütközéstől. Ha egyetért azzal a nézettel, hogy az eszközérték felértékelődésének nagy része a monetáris és fiskális politika bővítéséből fakad, akkor e támogatás minden visszavonása aggodalomra adhat okot. Az infláció mértéke határozza meg, hogy a vételi és tartási nyereség valós-e vagy sem.

A deflációs forgatókönyvben a dolgok érdekesekké válnak, mint a régi kínai átok – éljen érdekes időket. Az anyaglehívások elkerülése lesz a legfontosabb, és a visszavágók magabiztos meglovagolása nehezebb lesz.

Mit lehet tenni a nyugdíjas fészektojás biztonságos felhalmozása vagy védelme érdekében?

Az alábbi táblázat összehasonlítja a hagyományos nyugdíjtervet a jelenlegi piaci körülmények között egy sikeresebb tervvel, amelyet „törekvési tervnek” neveztem el. A törekvési terv helyőrző a probléma szemléltetésére, de amint később látni fogja, az általam leírt portfólió megközelítés ennél jóval jövedelmezőbb.

Az összehasonlítás szemlélteti, hogy 45 éves kortól és 62 éves korától nyugdíjba vonulva az 13,5% -os adózott éves bevétel 3,1 millió dollár fészket termel, szemben az 5,3% -os adózott bevallással kevesebb mint 1 millió dollárral. Ennek a cikknek a lényege az, hogyan lehet ezt elérni és még sok más.

Konklúzió

Akár portfóliót épít a nyugdíjba vonulás felé, akár egy már felhalmozott fészektojást kezel, a régi módszerek, amelyek egyszerűen diverzifikált részvény- és kötvényportfóliót tartanak, nem fognak úgy működni, mint a korábbi időkben. A kötvényhozamok minimálisak; a kötvénygyűlésnek vége, és a részvények mindössze két év alatt két radikális lehívást tapasztaltak. A fiskális és monetáris politika bevezette a katasztrofálisabb fennakadások lehetőségét, mivel visszavonják a sok ezer milliárd dollárt.

Ebben a környezetben kritikus fontosságú egy megbízható kockázatcsökkentési stratégia; a kisebb lehívások megőrzik a tőkét és jelentősen javítják a hozamot azáltal, hogy épülnek a zavartalan befektetési alapra. Továbbá, a bizalom kiépítése után egy kockázatcsökkentő eszköz elősegítheti az agresszívabb portfólióstruktúrákat, beleértve a tőkeáttételes ETF-ek korlátozott kiosztásokban történő alkalmazását és a magasabb hozamú instrumentumok jövedelemtermelését. A 3X tőkeáttételes ETF-ek 25% -os kiosztásának használata egy hatékony kockázatcsökkentő algoritmussal együtt nagyon nagy hozamot eredményezhet, miközben korlátozza a veszteségeket a kockázati algoritmuson keresztül, a tőkeveszteség lágy felső korlátjával, ha az algoritmus valaha is kudarcot vall. Azt is lehetővé teszi, hogy a portfólió 75% -át agresszívabb hozamtartalékokra fordítsák.

Oszd meg és növeld a bevételed! – a közösségi gazdálkodás, mint a fenntarthatóság egyre fontosabb iránya

Ez az írásom eredetileg az eco.hu-n jelent meg.

Sosem volt még olyan sürgető cél a fenntartható életvitel, mint napjainkban. Általában, amikor környezettudatosságra gondolunk, elsők között a tudatos vásárlási szokások, hulladékkezelési szempontok, a tisztább környezet irányába mutató törekvések jutnak eszünkbe. Azonban a pénzügyeink terén is lehetünk „zöldebbek”! A fenntartható családi kassza eléréséhez vezető úton a Magyar Nemzeti Bank szerint egy kiváló állomás lehet a sharing economy, azaz a közösségi gazdaság.

Ma már bárki lehet szolgáltató!

Legtöbben számos olyan dolgot – személyes tárgyat, anyagi javakat vagy háztartási eszközt – birtoklunk, amelyeket nem használunk ki teljes mértékben. Például felújítás híján egyes szerszámok évente hozzávetőlegesen kétszer-háromszor kerülnek a kezünkbe, a könyveink nagy részét maximum egyszer olvassuk és általában vendégeink sincsenek az év 365 napjában. Mi történik ezekkel a tárgyakkal és lehetőségekkel, amikor mi nem használjuk őket? Semmi, sőt pusztán az idő múlásával jelentősen csökkenhet minőségük, értékük. A kihasználatlan tárgyak hasznosítására kiváló lehetőséget kínál a sharing economy, azaz a közösségi gazdálkodás. A közösségi gazdálkodás keretében a hagyományos piaci modellel szemben – amelyben fizetünk egy termékért, hogy annak tulajdonosává váljunk -, a felek a termékek és a szolgáltatások egymás közötti megosztására, használatára építenek. A közösség tagjai a tulajdonaikat – a lakásukat, autójukat, hétköznapi eszközeiket -, mintegy kihasználatlan kapacitásaikat teszik hozzáférhetővé mások számára online platformokon keresztül.  Az igénybe vevők pedig csupán az ideiglenes hozzáférésért fizetnek.

Az üresen álló vendégszobát kiadhatjuk ismerősöknek vagy akár idegeneknek, a szerszámra a szomszédban is szükség lehet, az elolvasott könyvet pedig elcserélhetjük egy újabb kötetre.

Az ilyen módon létrejött együttműködések mindkét fél számára előnyösek. A felhasználói oldal általában alacsonyabb áron jut hozzá a termékhez, mintha megvenné vagy piaci szolgáltatás keretében venné igénybe. Eszközt, szolgáltatást vagy munkaórát biztosító magánszemélyként pedig kiegészíthetjük jövedelmünket. Azáltal pedig, hogy nem vásárolunk néhány alkalom kedvéért új termékeket, illetve a meglévők jobb kihasználásra törekszünk környezetünkért is sokat teszünk.

Közösségi gazdálkodás: költségcsökkentés helyett bevételnövelés

Kiadásaink kapcsán a fenntarthatóságról gondolkodva hajlamosak vagyunk a mindenből kevesebbet elvet aranyszabályként követni, visszafogni költéseinket annak érdekében, hogy a természet erőforrásait a lehető legkisebb mértékben zsákmányoljuk ki. Azonban a kihasználatlan javak megosztásával és az időnk ráfordításával a zöld pénzügyek területén éppúgy tehetünk a környezetünkért, mintha egyel kevesebb pár cipőt vásárolnánk. És eközben még pénzt is kereshetünk!

Amellett, hogy azon tanakodnánk, mely kiadásainkból tudunk lefaragni, hol tudunk kevesebbet költeni, nézzük meg, hol van lehetőség további bevétel elérésére. Van-e például még egy hely az autónkban mellettünk egy hosszabb úton? Amennyiben a válasz igen, máris lehetőségünk nyílik meghirdetni az utazást egy népszerű telekocsis portálon.

Ekkor a bevétel olyan formában jelenik meg költségvetésünkben, amely mögött nincs többlet termelési tényező. Azaz úgy jött létre az igénybe vevő és köztünk, mint az „eladó” között egy megosztáson alapuló, kölcsönösen előnyös csere – szolgáltatás és ellenérték -, hogy nem járt annál magasabb jármű fenntartási költséggel és üzemanyagkibocsátással, mint amit egyébként is felhasználtunk volna úti célunk elérésére.

E szerepek mentén létrejövő tranzakciók a fenntartható gazdaság jövőbeli, sőt, már a jelenben is egyre hangsúlyosabb irányai. Ezen a ponton fontos megjegyeznünk, hogy bármilyen formában tervezünk beszállni a közösségi gazdálkodás körforgásába mindenképpen nézzünk utána az adózási és egyéb vonatkozó szabályoknak!

További tippek a fenntartható pénzügyek eléréséhez 

Az internetes portálok terjedésével egyre könnyebbé vált összekapcsolni a keresletet és a kínálatot, nincs ez másképp a közösségek esetén sem. Napjainkban gyakorlatilag végtelen számú lehetőség nyílik a közösségi gazdálkodásra. Érdemes áttekinteni ilyen szemmel is tehát saját életünket, tulajdonunkat, mi az, ami rendelkezésünkre áll és megosztható, cserélhető, bérbe adható?

Lehet ez egy kihasználatlan garázs, egy pince, az évente egyszer használt sí- és kempingfelszerelés, de akár a szabadidőnk is. Nem is gondolnánk, hogy a tudásunk, hozzáértésünk mások számára milyen értékes és hasznos lehet.

A közösségi gazdálkodáson felül is számos olyan további változást eszközölhetünk hétköznapi szokásainkban, amellyel kevésbé terheljük környezetünket, egyúttal a saját pénzügyi helyzetünket is pozitívan befolyásoljuk. Ezekben segítségünkre lehet a Magyar Nemzeti Bank családi zöld pénzügyek kezdeményezése.

Leleplezzük az Y-generációt: valóban céltalanság és hiányos pénzügyi ismeretek jellemzik a korosztályt?

Ez az írásom eredetileg az eco.hu-n jelent meg.

Számos tévhit és sztereotípia lengi körül az 1982 és 1995 között született korosztályt, amely napjainkra gyakorlatilag kettészakadt: a felnőtté válás mérföldkövei minden szempontból szétcsúsztak, és miközben a generáció egy része már saját családjával pipálja ki sorra a legfontosabb életeseményeket, sokan még mindig a mamahotel vendégszeretetét élvezik. Meggondolatlanság, impulzív döntések, elmaradt jövőtervezés – vajon igazak az Y-generációval szemben megfogalmazott kritikák? A Generali Biztosító kutatása a fiatal felnőttek pénzügyi tudatosságával, megtakarítási hajlandóságával és az öngondoskodással kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta, lerántva a leplet a generáció gondolkodásmódjáról.

Egyre fontosabb szerep jut világszerte az Y-generáció tagjainak, hiszen mind nagyobb részét alkotják a keresőképes aktív lakosságnak. Így van ez hazánkban is, hiszen közel 1,7 millió Y-os fiatal van jelen a munkaerőpiacon, ezzel az X-generáció után a második legnépesebb nemzedéknek számítanak Magyarországon. Míg azonban más korosztályok esetében viszonylag egységes képet kaphatunk az őket jellemző értékekről, gondolkodásmódról és attitűdökről, ez az Y-generáció esetében egészen változatosan alakul. A betöltött életévek helyett a fiatal felnőttek között inkább az élethelyzetbeli változások számítanak valódi mérföldkőnek: míg a munkavállalás első éveiben a „bakancslistás” tételeket pipálják ki az Y-osok (főként utazásra, élményekre vagy drágább elektronikai eszközökre költenek), a házasságkötés és a gyermekvállalás után előkerülnek a megtakarítások, a lakásvásárlás, még később pedig a hosszabb távú célok és az öngondoskodás is fontos szempontként fogalmazódik meg.

Mítosz és valóság – ilyennek látja magát az Y-generáció

A Generali kutatása a 20-as és 30-as korosztály pénzügyi attitűdjeit övező sztereotípiák és tévhitek valóságtartalmát térképezte fel – mégpedig éppen az érintettek, az Y-generáció tagjainak megkérdezésével. Milyen elképzelések rejtőznek valójában a hedonistának és jövőnélkülinek bélyegzett korcsoport gondolkodása mögött?

  1. Mítosz: a fiatal felnőttek pénzügyi döntéseiben komoly szerepe van a szülők, közvetlen hozzátartozók által mutatott példának.

Valóság: a válaszokból az derült ki, hogy a fiatalok valóban gyakran követik az otthoni példákat a pénzügyekben is, sőt, a szolgáltatók és a termékek kiválasztásában is meghatározó példának tekintik a szülőket. Sokszor ebből a szempontból is későn önállósodnak, és inkább családi flottához vagy szolgáltatáscsomaghoz csatlakoznak szívesen.

  1. Mítosz: a generáció legfiatalabb tagjainál semmilyen formában nem jelenik meg a pénzügyi tudatosság.

Valóság: ez nem teljesen igaz. Jellemző, hogy mobiltelefonra, fényképezőgépre, laptopra, illetve utazásokra nem csak szívesen költenek, hanem biztosítják is őket. A válaszadók szerint csak a 20-as éveik második felében jelenik meg az igény a megtakarításra, ennek konkrét céljáról azonban még ekkor sincsenek meggyőződve, inkább csak azt tudják, hogy szeretnének félretenni. 

  1. Mítosz: továbbra is az ingatlan az elsőszámú befektetési cél azok körében, akik félre tudnak tenni.

Valóság: teljes mértékben igaz. Ebben a tekintetben nem történt változás az idősebbekhez képest, a lakásvásárlás az Y-generáció számára is az elsődleges befektetési forma. Fontos azonban megjegyezni, hogy akik félre tudnak tenni, azok is csupán havi 10-20 ezer forintos megtakarítással gazdálkodhatnak, ráadásul sokan kilátástalannak látják ezt a vállalkozást, előtakarékosság helyett pedig jellemzően a viszonylag egyszerűen elérhető hitelfelvételben gondolkodik a korosztály.

  1. Mítosz: a generáció tagjai viszonylag későn, 35 éves koruk után kezdenek el foglalkozni a nyugdíj kérdésével, ráadásul sok a bizonytalanság a témával kapcsolatban.

Valóság: valóban nagy ellentmondás van a korosztályban ezen a területen, hiszen miközben az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságában egyáltalán nem hisznek, az alternatívákról nincsenek ismereteik, és egyáltalán nem jellemzi őket tudatosság ezen a téren. A gyermekek számára megkezdett megtakarítás egyébként hangsúlyos szerepet kap a generáció gondolkodásában: „nem rakok félre nyugdíjra, nem tudom, megérem-e. A gyerekeimnek rakom félre”.

Edukáció és rugalmasság kell a pénzügyekben 

A Generali kutatásának eredményei tehát egyértelmű képet festetettek a kettészakadt Y-generációról: míg 30 éves kor alatt a rövidebb távú (1-3 év) megtakarítási megoldások jellemzőek, 30 év felett kerülnek képbe a hosszabb távú célok, és még ennél is később az öngondoskodás. Érdekesség azonban, hogy az előítéletekkel szemben a fiatal felnőttek egyáltalán nem ragaszkodnak annyira a digitális kommunikációhoz, mint amennyire gondoljuk: kifejezetten fontos számukra a személyes, bizalmi kapcsolat, amit az ügyintézőkkel, pénzügyi tanácsadókkal alakítanak ki, ez pedig a döntéshozatalban is sokat számít. Hogyan ösztönözhető tehát ez a korosztály a tudatosabb jövőtervezésre, megtakarításra és öngondoskodásra?

„Két fontos tanulságot vonhatunk le az Y-generációtól érkezett visszajelzésekből. Az egyik az, hogy a pénzügyi edukációt kiemelt területként kellene kezelni már az egészen fiatal korosztályok körében is, mert sokszor az tartja őket vissza a megtakarításoktól és az öngondoskodástól, hogy nincsen elegendő információjuk, a tájékoztatást pedig bonyolultnak és nehézkesnek érzik, így inkább bele sem fognak. Emellett pedig az is világossá vált, hogy ennek a generációnak szabadon felhasználható, rugalmas és könnyen módosítható pénzügyi termékekre van szükségük, melyek a folyamatosan változó igényeikhez és éppen aktuális élethelyzetükhöz is alkalmazkodnak. Ahelyett tehát, hogy céltalannak bélyegezzük ezt a generációt, olyan megoldásokat és ismereteket kell kínálnunk nekik, melyekkel hasznos és elérhető opcióként tekinthetnek a pénzügyi jövőtervezésre” – mondja Schaub Erika, a Generali személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja.

Összefüggés az ESG és az osztaléknövekedés között

Ez az írásom eredetileg az eco.hu-n jelent meg.

A részvényjövedelemre törekvő befektetők jellemzően két dolgot tartanak szem előtt, az egyik a vonzó hozam, a másik az osztaléknövekedési potenciál. A Fidelity International kutatása szerint összefüggés van egy-egy cég fenntarthatósági jellemzői és historikus osztaléknövekedése között. A múltbeli teljesítmény persze nem jelent a jövőre vonatkozó garanciát, de az eredmények azt mutatják, hogy az ESG-ben élen járó vállalkozások a közgazdasági környezettől függetlenül nagyobb eséllyel kínálnak vonzó, hosszú távú hozamnövekedést, mint a sereghajtók. A stabil osztaléknövekedés némileg enyhítheti az emelkedő árfolyamokkal jellemezhető időszakok hatásait.

Szoros összefüggés a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között

Az nem újdonság, hogy az osztaléknövekedésre hatással vannak az olyan tényezők, mint a cég versenyképessége és végpiacai, de a fenntartható működési modell és az előretekintő vezetőség szintén fontos. A Fidelity mintegy 4900 vállalatnak adott A-tól E-ig terjedő fenntarthatósági minősítést, és ezek elemzésével megállapították, hogy szoros összefüggés van a historikus osztaléknövekedés és az ESG-minősítés között.

Átlagban az A fenntarthatósági minősítéssel rendelkező vállalatok mutatják fel a legmagasabb, 5%-ot meghaladó historikus osztaléknövekedést, és a D és E minősítésű papírok átlagos növekedése a legalacsonyabb mértékű. A trend nem teljesen lineáris, mivel az E minősítésű részvények mintájának kis populációja miatt az egyes vállalatok jobban torzíthatják a mediánt, mint a népesebb minősítési csoportok tagjai.

Ettől függetlenül az összefüggés egyértelmű, de vajon mi okozza? A környezeti és társadalmi kockázatok (és lehetőségek) megfelelő kezelése segíthet a vállalatoknak kivédeni a szabályozói költségeket, a pereket, a márkaeróziót és az elértéktelenedett/felhasználhatatlan eszközök (stranded assets) felhalmozódását. Eközben a stabil vállalatirányítás csökkenti a hitelekkel túlterhelt mérlegekben vagy a kockázatos, értékromboló hatású vállalatfelvásárlásokban rejlő kockázatokat. Mindez védi a profitot, mely így osztalékként kifizethető a részvényeseknek.

Az ágazat fenntarthatóságának is van jelentősége

Ugyanakkor a strukturális fenntarthatósági problémákkal küzdő ágazatokban működő vállalatok osztaléknövekedése gyengébb lehet, függetlenül attól, hogy e problémákat jól vagy rosszul kezelik. Például a két kőolajipari óriás, a Shell és a BP az elmúlt évben egyaránt jelentős mértékben csökkentette az osztalék-kifizetését, hogy finanszírozni tudja az alacsony karbonkibocsátású eszközökre való áttérést. A megújuló energiahordozókba eszközölt beruházások irányába ható, egyre fokozódó nyomás hatására más energetikai vállalatok is követhetik a példájukat.

Ezzel szemben a megújuló energiaforrásokat felhasználó közműszolgáltatók már ma is élvezhetik a jogszabályi és befektetői hátszél előnyeit. Az Enel, mely az egyik legelső közművállalatként eszközölt jelentős beruházásokat a megújuló energiaforrásokba, és ma a megtermelt energia alapján a világ legnagyobb megújuló energiát felhasználó szolgáltatója, 2023-ra 7%-os éves osztaléknövekedésre tett ígéretet. Az egészen más ágazatban működő Unilever – melynek fenntarthatóságát a Fidelity szintén magasra értékeli – meggyőző (húsz évre vetítve évi 6%-körüli) múltbeli osztaléknövekedéssel dicsekedhet.

Az ESG területén élen járó cégek vonzó osztalékhozamot kínálhatnak

Azt gondolhatnánk, hogy kiemelkedő osztaléknövekedési kilátásaik miatt a jó fenntarthatósági minősítéssel rendelkező részvények jelentősen alacsonyabb osztalékhozamok mellett forognak. A jövedelemre törekvő befektetők számára jó hír, hogy a jelek szerint ez nem így van. A legjobb és leggyengébb ESG-minősítéssel rendelkező részvények közötti hozamkülönbség elenyésző, és gond nélkül kezelhető egy a globális részvényekéhez hasonlóan tág befektetési univerzum kontextusában. Egyes „ESG-bajnokok” egyenesen az alacsonyabb minősítésű részvényekéhez hasonló, vagy azt meghaladó hozamokat kínálnak. Az Enel például jelenleg 4,5%, az Unilever pedig 3,5% körüli osztalékhozamot ígér.

Az osztalékhozamot befolyásoló egyik változó az osztalékfizetési hányad, mely a cég tőkeallokációhoz való viszonyát tükrözi. A megfelelő osztalékfizetési szint olyan vállalatspecifikus tényezőktől függ, mint hogy milyen mértékű újrabefektetésre van szükség a franchise-ok életképességének biztosításához és a tőkeáttétel kezeléséhez. Ugyanakkor a Fidelity-nél úgy vélik, hogy a mértékkel (hosszú távú szempontok figyelembe vételével) végrehajtott osztalékfizetés a jó vállalatirányítás jele, mivel segíti a befektetők és a vállalatvezetők közötti összhang megteremtését és csökkenti az úgynevezett „ügynöki kockázatot”, vagyis a vezetőség és a részvényesek érdekeinek eltávolodását egymástól.

A másik változó a cég értékeltsége. Erre számos (egymással összefüggő) tényező hatással lehet, például a növekedési várakozások, a tőkeköltség és a befektetői hangulat. Az ESG-szempontokat figyelembe vevő befektetők ódzkodnak az olyan részvényektől, amelyek a nem fenntartható üzleti modellről árulkodó alacsony értékeltség miatt magas hozamokat kínálnak. Az ilyen vállalatok osztalékfizetési hányada valószínűleg nem fenntartható. A dohányipar például egy olyan, magas hozamú ágazat, melynél az egészségügyi hatások és a jogszabályi környezet miatti aggodalmak az osztalékokat és a növekedési potenciált övező bizonytalanságban csapódnak le.

A jó ESG-minősítéssel rendelkező vállalatok azonban jó eséllyel képesek fenntarthatóbb szinten tartani az osztalékukat, és ahogy kutatásunk is bizonyítja, hosszú távon potenciálisan jobb osztaléknövekedést kínálnak. Eredményeink egybeesnek a Fidelity elemzői csapata által tavaly elvégzett kutatás következtetéseivel: kiderült, hogy az ESG-ben élen járó vállalatok a Covid-19 által okozott összeomlás majd a talpra állás során is jobban teljesítettek, mint azok, amelyek nem jeleskednek ezen a területen. A Fidelity ESG-minősítése alapján megtalálhatjuk a stabil ESG-jellemzőkkel bíró vállalatokat, és ha a portfóliókat ezek felé orientáljuk, az segíthet megőrizni a részvényjövedelem-portfóliók vásárlóerejét, ami jól jöhet akkor, ha az egyes országok újranyitásakor magasabb szinten rögzül az infláció”- tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.